2010.06.10. - a csapat megalapításának dátuma. Ez azt jelenti, hogy az első szezon óta, majdnem a játék kezdetétől létezik a csapat és természetesen Magyarországon játszik.

Nem indult túl szerencsésen a Bodicsek FC, hiszen a negyedosztályba kapott besorolást. Elég gyenge volt a keret is, hiszen az első szezonban csupán nyolcadik lett a csapat, és a Nemzeti kupából is azonnal kiesett.

Mégsem csüggedtünk és megerősítettük a keretet. Még az első szezonban a csapathoz került Bruno Savarij és Manuel Pena, akik szezonokon keresztül alkották a csatárpárost. Ketten együtt közel száznyolcvan gólt szereztek amíg a csapatunkban voltak.

A második szezonban megerősítettük a középpályát is, és a német Philip Wollmann vezérletével megnyertük a IV.42-es ligát és feljutott a harmadosztályba.

Tovább tartott a lendület és a harmadik szezon is sikereket hozott, a legnagyobb a III.11 megnyerése és az újabb feljutás, immár a másodosztályba. Pedig a csapat kerete keveset változott, de ezekben az időkben érkeztek az ifiakadémiáról olyan játékosok, akik meghatározóak lettek a későbbi szezonokban.

Újoncként a II.3-ban kapásból a bronzéremig menetelt a gárda, az osztályozós helyről csupán egy pontra lemaradva. Hatalmas siker volt egy frissen feljutótól.

Az ötödik és a hatodik szezon nem hozott túl nagy sikereket. Az ellenfelek is jobban ránk készültek és a szerencse is elszegődött mellőlünk. A tizennegyedik és a kilencedik helyezés rádöbbentette a vezetőséget, hogy csak olyan minőségi játékosokat kell igazolni, akik átlendítik a csapatot a nehézségeken és komoly rutinnal rendelkeznek.

Az első ilyen játékos az ausztrál válogatott csatára, Simon Doherty volt, vezérletével a hetedik szezonban ismét sikeresek lettünk. Második helyezés a bajnokságban, egy jó hajrának köszönhetően. De már ekkor látszott, hogy a csapat igazi ereje a védelem és a kapusposzt, ahol jószerivel csak saját nevelésű játékosok játszanak. Az osztályozókon ugyan csúnyán alulmaradtunk (2-0, 4-0), de már az is sikernek számít, hogy odaért a csapat.

A nyolcadik szezon még izgalmasabb volt mint az előző. Az utolsó fordulóig nem dőlt el ki nyeri a bajnokságot. A végén csupán a rosszabb gólkülönbség miatt nem mi lettünk a befutók, így ismét osztályozóra kényszerültünk, de ismét kudarc lett a vége (2-0, 1-1). Pedig ekkor már a csapatban játszott Cooper Nichols is, aki az amerikai válogatott középpályása.

A kilencedik szezon ismét a pechesebbek közé tartozik. A szezonkezdetkor az áthúzódó edzőtábor miatt eleve hátrányba kerültünk, amit ugyan visszahoztunk a szezon utolsó harmadára, de a végjáték most nem sikerült úgy ahogy szerettük volna. Amikor eldőlni látszott, hogy nincs esély a dobogóra, el is ment az első csapat edzőtáborba, de a szezonvégi negyedik hely már megvolt. Novak Lapčević érkezése azt jelentette, hogy immár montenegrói válogatottunk is van, ráadásul az egyik hiányposzton. Próbáltunk a Ligakupában maradandót alkotni, de a szerencse nem állt mellénk és egy hihetetlenül peches meccsen kiestünk.

 A jubileumi tizedik szezon nagyon jól sikerült. A Nemzeti kupában a legjobb nyolc közé jutott a csapat, búcsúztatva nem egy első osztályú csapatot. Sajnos a nyolc között elvéreztünk, de ez az eddigi legjobb helyezése a gárdának. Erősítenünk is sikerült, a veterán Huszanyík helyére egy fiatal cseh csatár érkezett, nevezetesen Ladislav Týn. Sokat vár tőle a vezetőség, hisz még sok-sok sikeres szezont futhat be nálunk. A bajnokságban ismételten a második helyre futottunk be, bár szorosnak tűnik, az első helyet nem sok esélyünk volt megszerezni. Hazai pályán kiváltképp jól szerepeltünk, hiszen egy kivételével (0-0 Elar kiváló csapata ellen) mindegyik meccset megnyertük, ráadásul alig kaptunk gólt. Kakucsi kapusunk a legjobb lett a ligában, 24 meccset kapott gól nélkül hozott le. Nagyon örültünk az elért eredményeknek, pláne, hogy az osztályozó mérkőzéseken sikerült kiharcolni a feljutást az I.1 osztályba! Szerencsénk is volt ugyan, de megdolgozott érte a csapat!

Nem sok érdemi változás van a keretben, egyedül egy középső középpályás érkezett a harmadik ligából. Bár le van maradva a korához képest, Sinka Szilárd egy jó edzéstervnek köszönhetően stabil tagjává válhat a csapatnak.

A tizenegyedik szezon kezdetekor nem sok jóra számítottam, de persze úgy álltunk a szezonhoz, megpróbálunk bent maradni az első ligában.

Álomszerűen kezdtük a szezont, 18 forduló elteltével a 4. helyen állt a brigád. Sajnos a nagyszerű kezdet után egy hatalmas hullámvölgy következett, ami a szezon végére egy 15. helyhez lett elég.

Sajnos megszakadt a régóta tartó hazai veretlenségi sorozat is ezen időszak alatt. Naptári évet nézve 2013.02.19-től 2013.08.15-ig tartott ez a remek széria; a 9. szezon 40. fordulóján kezdődött és egészen a 11. szezon 20. fordulójáig tartott. Ezalatt az időszak alatt hazai tétmeccsen 41 győzelem (28 bajnoki+12 kupa+1 osztályozó) és 3 bajnoki meccsen elért döntetlen volt a csapat teljesítménye.

Szezon közben behívót kapott hazája válogatottjába Uriel Polero, aki már szezonok óta játszik a csapatunkban; immár uruguayi válogatottunk is van. Ami még ennél is örvendetesebb, az az a tény, hogy a saját nevelésű Lobó István bekerült tizenkilenc évesen a magyar U20-as válogatottba. 

A csapat küzdött becsülettel és bár megpróbáltunk mindenféle változtatásokat eszközölni (mind a csapat-összeállításban, mind a mérkőzés-fontosságban), de nem sok eredményre vezetett. Rengeteg meccset (szám szerint 17-et) veszítettünk el egy gólos különbséggel, így a szerencse is lekerült minket a szezon ezen meccsein.

Mindenesetre az osztályozó meccseken siketült kiharcolni a bent maradást, ami remélhetőleg lendületet ad a következő szezonra.

A tizenkettedik szezon sok érdekességet hozott a csapat életében.

Idény közben sikeresen leigazoltuk Ötkəm Məxvi-t, aki az azeri válogatott egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező védője. Természetesen azonnal a kezdőcsapatban találta magát. További örvendetes hír, hogy két játékosunk is U-17-es válogatott lett; név szerint Marosi Bence és Mózes Gábor. Ugyan mindketten csak kiegészítő emberek voltak az utánpótlás válogatottban, de néhányszor pályára léphettek. Így összességében nyolc válogatott játékosunk volt ebben a szezonban. Távozó is volt a keretben; az legjelentősebb Király Tamás eligazolása volt, aki már a csapat megalakulása óta erősítette a csapatot. A kezdeti szezonokban sokáig ő volt a csapatkapitány, de az utóbbi néhány szezonban kevés játéklehetőséghez jutott, így 1242 nap után az argentín III. osztály egyik élcsapatába igazolt.

Maga a szezon – legalábbis a bajnokság – nem sikerült túl fényesen. Az áthúzódó edzőtábor miatt eleve hátrányból indultunk, az első nyolc meccs után mindössze két döntetlennel álltunk. Utána megemberelték magukat a srácok és nyertek néhány fontos meccset. Később ismét jött egy elég nagy hullámvölgy, majd néhány döntetlen és egy-két győztes meccs után úgy döntött a vezetőség, hogy a szezonvégi rangadókra koncentrálunk inkább. Az első csapat el is ment edzőtáborozni, így a fiatalok ismét játszhattak néhány meccset – igaz gólt rúgniuk és pontot szerezniük ismét nem sikerült. Mindenesetre a táborból visszatérő öreg rókák kiharcolták az osztályozós helyet, az utolsó hat meccsen 15 pontot gyűjtöttek a közvetlen riválisok ellen. Az osztályozó meccseken ismét kiharcolták a fiúk a bentmaradást, mégpedig elég simán...

A bajnoksággal ellentétben a Nemzeti Kupában menetelt a csapat. Sokszor a szerencsének, de leginkább a tudatos taktika választásnak köszönhetően a döntőbe került a csapatunk, ahol sajnos vereséget szenvedtünka jobb erőkből álló FC Bendegúz ellen. De okunk így sincs keseregni; egyedül talán a 3 kaput eltalált lövésből beszedett 2 gól bosszantó egy kicsit...

A NK ezüst Kupagyőztesek Kupája indulást eredményezett, igaz, hogy selejtezőt kell játszanunk a következő szezon elején. Reméljük sikerül túljutnunk a litván morkos nevezetű csapaton és a főtáblára jutunk! Nem tűnik verhetetlen ellenfélnek, így bizakodva nézünk a következő szezon elé...

Nos, sikerült! Egy 3-0-ás hazai győzelem után egy 2-2-es döntetlen elég volt a főtáblára kerüléshez. Bár ott az utolsó fordulóig megvolt az esély, hogy továbbvergődjön a csapat az egyeneskieséses szakaszba, sajnos ez a bravúr már nem sikerült. A csoportellenfeleink a spanyol Boquerones de Málaga, a bolgár Levski sofia FC és a török Şovalyeler voltak. Változatos meccseket játszottunk és végül a harmadik helyre volt jó a csapat.

Sajnos a KgyK-ban való szereplés rányomta a bélyegét a bajnokságra és a Nemzeti Kupa szereplésre is. A szezon közepe táján volt egy nagy hullámvölgy, amiből elég nehezen vergődött ki a csapat, de végül ismét hoztuk a szokásosnak mondható osztályozós helyet, ahol viszonylag simán kiharcolta a bentmaradást a csapat.

Játékosvándorlás alig volt, csupán pár ifjonc távozott a csapattól. Viszont új igazolásunk Jose Sagar, aki 18 évesen már tagja volt az Indiai U20-as válogatottnak. Reméljük szép jövő vár rá, bár egyelőre nálunk kevés szerephez jut. Bár terveztünk még igazolásokat, de csupán arra volt keret, hogy megtartsuk a szabadügynöki státuszba lépett meghatározó játékosainkat.

A szezon utolsó tétmeccsén játszotta Szabó Máté az ötszázadik bajnoki meccsét a csapat színeiben. Ennek megünnepléseként bekerült a csapat Hírességek csarnokába és egy sajtóközlemény is megjelent az eseményről.

A tizennegyedik szezon nemrég kezdődött. Sajnos nyugdíjba vonult a tíz szezont nálunk dolgozó mesteredző, Gyurta József. Pótlására külföldi szakember érkezett. Jó hír, hogy Mózes Gábor ismét utánpótlás válogatott kerettag lett; az U17 után egy korosztállyal feljebb, az U20-as csapatba is bekerült. Rossz hír, hogy Uriel Polero kikerüt az uruguai felnőtt válogatott keretéből. Várható volt, hisz alig jutott szóhoz a nemezti csapatban, összesen csupán két barátságos meccsen szerepelt...